Itt egy kis előzetes az új Felt szállítmányról!

Gyere és nézz be hozzánk!

Érdemes!!!

A fővárosunkban található BikeLab kerékpárüzletről már láthattatok náluk boltbemutatót. Az idei évben viszont már új helyen találhatjátok meg a boltot. Természetesen az új helyet is be szeretnénk nektek mutatni!
Bike Lab Kerékpárbolt és Szerviz

1011 Budapest, Fő utca 14-18.
telefon: +36 20 253-8316

mail: info@bikelab.hu
web: www.bikelab.hu
fb: www.facebook.com/bikelab.hu

Nyitva tartása:
Hétköznap:
Hétfőtől – Péntekig: 12:00-től 19:00-ig
Szombat: 10:00-tól 14:00-ig
Vasárnap: ZÁRVA

Megközelíthetőség : 86-os vagy 105-ös busszal

Egy profi kerékpárbolt a főváros szívében, a BikeLab 60 négyzetméteren várja az érdeklődőket. Itt a világmárkák kézzel foghatóak. Felt, Norco, Hutchinson, Raceface, Met, Oakley, Vetta újdonságai testközelben.

A Bike Lab, nem csak egy márkabolt a sok közül, ez egy igényes bemutatóterem, valamint látvány szerviz. A boltban megtalálható a Norco és Felt kerékpárok széles palettája, Norco-ból elsősorban a gravity vonal van jelen – Downhill, Freeride, Dirt Jump – kerékpárok és vázakat formájában, míg a Felt termékek minden kategóriában, a bmx-től egészen a karbon triatlon bringákig elérhetőek. Kiegészítőkben szintén egyéni a választékuk, Met fejvédők gyerek, női, férfi, profi és hobbi kategóriában, valamint Vetta kiegészítők, lámpák, villogok és km/órák. A Hutchinson vonalból megtekinthetőek és megvásárolhatók a külsők és belsők, az országútitól a downhill kategóriáig. Továbbá Oakley szemüvegek nagy választéka is rendelkezésre áll a boltban. Komplett kerékpárok értékesítésén kívül, nagy hangsúlyt fektetnek az egyedi kerékpárok építésére, amit a Csepel Royal színes alkatrészeivel tudnak feldobni!

Pár információ a fent említett márkákról:

Felt
Egy világmárka az Egyesült Államokból, mely nagyon erős Európa legnagyobb piacán Németországban. Magyarországra tavaly érkezett meg. MTB Cross Country, BMX, Országút és Triatlon vonalon meghatározó szereplője a kerékpáriparnak.

Norco
A Norco egy észak-amerikai, egészen pontosan kanadai márka. A céget a 60-as években alapították és mára egy igazi prémium márkává nőtte ki magát. Palettájukon több mint 150 féle kerékpár található, de itthon egyenlőre csak a Dirt és DH gépeket találjuk meg.

MET
Egy csúcskategóriás fejvédő gyártó Európából. A „főhadiszállás” és az európai gyártás Talamonában, Alpok lábánál egy olasz kisvárosban kapott helyet. A MET az Alpok íratlan „szabályait” tűzte maga elé célként: gondoskodás, megbízhatóság, hatékonyság, fenntartható fejlődés. A MET logós termékek minőséget, biztonságot jelentenek a kerékpársportban 1987 óta.

Hutchinson
Külsők, belsők és kiegészítők a kétkerekűeknek. A Hutchinson márka kihagyhatatlan szereplője kerékpáros versenysportnak. Széles palettáját kínálja a mintáknak és gumiösszetételeknek. Belső nélküli fejlesztéseik teszik a márkát igazán népszerűvé.

Régi vágyam teljesült pár hónapja, ugyanis boldog tulajdonosa lehettem egy Noco Atomik 2009-es váznak. Még tizenéves koromban, mikor az Extreme Channel-en a Drop In TV adását néztem, ismerkedtem meg a márkával és a hozzá köthető filozófiával, kerékpárosokkal. A triálosok bizonyára jól ismerik Ryan Leech nevét, akinek egy kifeszített lánc sem akadály, ha Norcoval tekerhet. Illetve a freeride vonalról a „tésztahajú” Jay Hoots neve is ismerősen csenghet. A márka Kanadából indult hódító útjára még 1964-ben. Hazánkban a MOFO jóvoltából aBikelab üzleteiben lehet elérni a Norco kerékpárokat.

Egyesületünkben összesen hat boldog Norco tulajdonos van, abból két Atomik és négy Team DH. Az Atomik váz már egy ideje mozgatja a fantáziámat, de nehezen tudtam volna beszerezni, ha nem lenne itthon forgalmazója. Így amikor megtudtam, hogy van lehetőség Norcot szerezni, éltem vele.

Egy Specialized Bighitet nyugdíjazott, amely jó döntésnek bizonyult. Bár formailag nagy a hasonlóság, menet közben mégis nagy a különbség. No de ne ugorjunk ennyire előre, először pár szó magáról a vázról.

A bringám lelke 2009-es évjárat, de teljesen új váz, csak gondolom maradt meg belőle pár darab a gyárnak és azt most szórták ki az én nagy örömömre. Az elejétől haladva, egyből szembe tűnik a méretes fejcső. Bizony, ez már a másfeles szabványt használja, így nagymértékben személyre szabható. Lehet variálni a kormánycsapágy csészékkel és ez a geometria egyénre szabásában is sokat segít. A fejcső szöge egyébként a rugóstag felső csatlakozásának forgatásával 63,8 vagy 64,8°.

A fejcsőtől tovább haladva oldalmerevítéseket találunk a felsőcső és alsócső között, amely a merevséget hivatott elősegíteni. A csőprofilok az első háromszögben kör keresztmetszetűek. A mozgásért felelős hátsó traktus a Specialized FSR rendszerét használja és VPS néven fut. Egy gyönyörűen felületkezelt arany színű link kapcsolja össze a váz elejét és hátulját, mozgásra kényszerítve a Fox DHX 3 Boostvalve tagot.

A középrész környékén értetlenkedtem egy kicsit. Az nem világos, hogy miért csak 68mm széles a középcsapágyház, holott hátul 150mm-es agyat fogad. Az ISCG konzol is lehetne vastagabb, de legalább van rajta régi és új fajta rögzítés is. A láncvillát és támvillát óvatosan meghajlították, hogy a bringás lába tekerés közben ne érjen bele. Itt már téglalap profilú alumíniummal dolgoztak a tervezők.

A csapágyak méreteiről és a forgáspontokról negatívat nem tudok írni, hiszen minden forgáspontban ipari csapágy dolgozik, megfelelően letömítve és ráadásul szép nagy felületen érintkeznek egymással nagy anyagvastagsággal, így a merevséggel sincs gond, főleg, hogy erre még rádob egy lapáttal a 12mm-es átütő tengely.

A nyeregcső mérete 27,2 és figyeltek arra is, hogy ne tudja az ember annyira letolni a csövet, hogy az beleérjen a tagba. A linkre visszatérve 2 furat található benne, amikbe a rugóstagot lehet helyezgetni. A felső állásban 228mm, az alsóban pedig 198mm a rugóút. A rugóstag másik végén található forgatható befogatás segítségével nem csak a fent említett fejcső szöget, hanem a középcsapágy magasságát is lehet állítani, 360-380mm között. Fogjuk rá ez egész jó, bár szerintem egy picivel lehetne alacsonyabban a középrész, bár az is igaz, hogy így nem kell félnem a hajtókar leakadásától és a kormányon túliak társaságába sem kaphatok ezzel a vázzal belépőt.

A külcsín nekem különösen tetszik, főleg, hogy kevés ilyen jellegű festéssel találkoztam. Szóval fogták a nyers vázat és finoman szemcseszórták, ezáltal érdes felületet kaptak. Ezt festették mattfeketére, majd jöhetett a piros sárga design, és a támvillákon a szürke mintázat, majd az egészet lakkozták. Eszméletlen szép minták ösztökélik az embert, hogy ráüljön és jól meghajtsa, no meg gondoltak a kisgyerekekre is akik folyamatosan kérdezgetik, hogy milyen kategóriájú váz ez. Nos ezért került föl gondolom a nyeregvázcsőre egy elég szépen látható DH felirat, így akit leelőzöl az is tudja, hogy esélye sincs ellened.

Május végén, egy szép szombati napon álltam neki összeszerelni a Norco-t. Minden simán ment. Amikor teljesen készen lettem, már alig vártam, hogy kipróbálhassam. Az udvaron nyomkodva már tetszett, de ugye a DH bringákat legfőképpen lejtőzés közben lehet elemezgetni. Mivel aznap nem volt teherautó, ami feljuttasson a hegyre, csak a környéken tudtam rövideket gurulgatni vele. Másnap azonban szerencsém lett és egyszer csak Kékestetőn találtam magam. A jól megszokott Kék + jelzést választottam az első próbaútnak.

Leérve majd’ elsírtam magam az örömtől és fülig ért a szám.

Nos akkor részletesen:

Ráülve azt érzi az ember, hogy egy nagyon kényelmes fotelban ül, és végtelennek tűnik a rugóút. Terepen ezt a végtelennek tűnő érzés csak tovább erősödik. Hiába, hogy csak DHX 3 tag van a vázban gyárilag, de szerencsére a sebesség érzékeny (boostvalve) csillapítás rendszerrel nem kell félnem az összekoppanástól. A köves terepet kisimítja szépen. Az első villával könnyen egymáshoz tudtam állítani a rugózó elemeket. A vázon állítható 200/230mm között a mozgás. Először a 230-as állásban próbáltam, de hamar rájöttem, hogy a Mátrában, ahol a legtöbbet használom ezt a bringát, sok a 200 fölötti rugóút. Így áttettem a tagot a 200-as állásba. Azt vettem észre, hogy kicsit puhább lett a mozgás és jobban összhangban áll az első villával.

Tekerés közben lepődtem meg igazán. Az volt a fura, hogy nem himbálózik úgy a bringa háta, mint az előző nagy rugóutas bringáimon. Tekerős pályákon kifejezetten jól lehet a bringával sprintelni. A láncvilla hossza berugózásnál csak kis mértékben változik, így ez is jó hatást gyakorol a tekerhetőségre.

Kanyarodásnál egy dolgot kellett megszoknom, mégpedig azt, hogy laposabb a villaszög. Igazából ez annyit jelent, hogy kicsit hamarabb el kell kezdenem ráfordítani az ívre a kereket, de cserébe nagy sebességgel, sokkal stabilabb érzés vele közlekedni. A láncvillahossz közepes, 440mm hosszú, amivel még jól lehet kanyarodni. A középrész magassága állítható, én az alacsonyabb állásban használom, de szerintem lehetne egy kicsit alacsonyabban is, ezáltal a súlypont is lentebb kerülne. Most az alacsony állásban 360mm magasan van a köuéprész. Szívem szerint egy centivel tenném alacsonyabbra, így viszont nehezen ér le a lánctányér a sziklák fölött.

Amit még feltétlenül meg kell említenem, az az, hogy a bringa mindig arra megy, amerre én szeretném. Nagyon merev a kormányzás, amihez jótékonyan hozzájárul a Fox 40 villa is. Eddig 32mm-es Boxxer-eket illetve 35mm-es 888-at használtam az előző bringáimban és azokhoz képest érzem a különbséget. Eddig még semmilyen terep egyenetlenségnek sem sikerült a kezemből kivennie a kormányt.

Ugrás közben is stabil a szerkezet. A trükközgetésekhez nem árt némi sebesség és erő, mivel a bringa kb. 18 kg, illetve elég hosszú is, így a levegőben úgymond lomhán mozog. De mivel nem slopestyle célokra épült, én meg vagyok elégedve vele.

Fékezés közben alig érezhetően keményedik fel a mozgás. Sőt, mondhatnám azt is, hogy szinte tökéletes. Még nem sikerült olyan köves meredek lejtőt találnom, ahol lerázta volna a lábamat a taposó pedálról.

Ami még meglepett, hogy nagyon halkan suhan a bringám. Minden gurulásnál föltűnik, hogy nem csörög, kattog. Ezt könnyű megszokni.

Negatívumként három dolgot tudok említeni:

A 190valahány centimhez kicsit rövidnek érzem az M-es vázat, holott a vízszintes felsőcső hossz majdnem 600mm. A nyeregben ülve nem érzem ezt, viszont ha kiállok a nyeregből (és valljuk be egy DH bringán, nem sokat ülnek) akkor már picit rövidnek érzem a pilóta fülkét. Valószínűleg az a gond, hogy a nyeregvázcső szöge nagyon lapos, emiatt a nyereg kiemelve egyre hátrább csúszik. Szóval lehetne még egy 1cm-el hosszabb a bringa eleje.

A második „belekötni” valóm a 68mm széles csapágyház. Illett volna rá legalább egy 83mm széles középrész, hiszen hátul is 150mm széles a váz.

A harmadik negatívum a rugózó egység. Nem a gyári taggal van gond, hanem azzal, hogy sok másféle tag nem fér el a vázban. Ha DHX5-öm lenne és a 230mm-es állásban, használnám a vázat akkor a propedal tekerentyűk belevernének a vázba. A 200-as állásban ez a probléma nem jelentkezik. Szóval érdemes belepróbálni a tagot, ha mást tennél bele, mint a gyári. Azt biztosan tudom, hogy a DHX RC4 nem fér bele, még fordítva sem, mivel a linkben sem fér el a feje. Még annyi kiegészítés, hogy ha megfordítjuk a geometria állítót és a meredekebb/magasabb állásba tesszük, úgy elfér a DHX5 mindkét rugóút állásban, de a DHX RC4 akkor sem fér bele.

Összességében nagyon jó bringát tudtam építeni, amellyel a kis hibáit leszámítva teljesen meg vagyok elégedve. Versenyen is sikerült indulnom és nem okozott csalódást, már csak az erőnlétemen kell javítani. A vázon lévő geometriaállítási lehetőségeket nem próbáltam, mivel alapból a leglaposabb, legalacsonyabb verzióban állítottam össze a bringát. Nekem így megfelel.

Ja, még valami: a festése első osztályú! Abszolút strapabíró, nem pattog le a festék egy esetleges ütődés esetén és eddig még nagyon megkarcolni sem sikerült.

Tehát akinek egy bombabiztos strapabíró váz kell, amiből nem szaladgál itthon sok darab és tetszenek a fentebb leírtak, az siessen, mivel ha jól tudom, még egy ilyen vázat lehet megvásárolni.

Köszönet a segítőknek:

-a Norco Performance Bikes forgalmazójának a BIKELAB-nak és Gizmónak, nélkülük nem lett volna miről tesztet írnom

-a Mátrai Betyárok KSE-nek, akik nélkül nem élvezhetném a Norco támogatást

-Begov Gabesznak és ET Zolinak a Betyároktól, a fényképes dokumentációkért

Írta: Jurecska Mátyás

A 2011-es holtszezon alatt, egy nagyszerű lehetősége akadt a csapatunknak. Ugyanis Nagy Attila (Gizmo) és aBikelab jóvoltából, hozzájuthattunk Norco vázakhoz. Mégpedig 2009-es Norco Atomik, és ugyan csak 2009-esNorco Team Dh vázakhoz. Ezt az esélyt megragadva, szinte gondolkozás nélkül „megszabadultam” a 2006-os Demo8-as vázamtól. Igaz, kis fejtörést okozott, hogy a sokakat megosztó Team Dh-t, vagy a letisztultabb, nem agyonhajlítgatott csövekből összeépített Atomikot válasszam, de végül, a Team Dh mellett raktam le a voksomat.

Nagyon tetszik benne a kék színű link, a matricázása, és a váz színe. A hegesztések is igen csak jó minőségűek, nagyon szépen ki van dolgozva. Brutálisan jól néz ki. 

Viszonylag hosszas várakozás után, a szezon elejére meg is érkeztek a rendelt vázak.

Nagyon örültem neki, viszont, lehetőségeimhez képest egy igényes gépet szerettem volna belőle összerakni, így rendelni kellett pár alkatrészt, amit tudtam, hogy nem egy gyors procedúra. Különösen, hogy az alkatrészek Angliából érkeztek,és a Magyar Posta sikeresen megőrizgette magának, így jelentősen elhúzódott, mire sikeresen kézbesítették a csomagot. (köszönet érte)

Végül, igen sok várakozás és idegeskedés után sikerült összerakni a gépet.

Mikor megláttam, egy hihetetlenül jó érzés fogott el,és már alig vártam, hogy ráülhessek, megnyomogassam, kipróbáljam.

Az első tesztelést sikerült a Mátrában,a Kék kereszt útvonalon megejteni. Csapadékos, ködös nyálkás hideg időben. A levegős tag beállítása okozott némi nehézséget, főként, hogy nekem még soha sem volt egyetlen gépemben sem, így ez is nagy újdonságot jelentett. Mint kiderült, pofon egyszerű ez a procedúra.

Miután sikerült beállítani, jöhetett a gurulás.

A gumiaim, nem tapadtak jól,és igencsak bizonytalan voltam, mivel március óta, egyáltalán nem Downhilleztem, és nem is ültem, csak virsli gumikkal ellátott xc bringán.

Visszatérve az első gurulásra, annyira kellemes meglepetést okozott, hogy egyszerűen, szinte eufórikus állapotot idézett elő. Hála a szerencsétlenkedéseimnek, sikerült letérnem a már megszokott, ösvényeimről, de a kerékpár, nagyszerű munkát végzett. Ki mozogta az összes sziklát, követ, gyökeret, faágat, Egyszóval, annyira toleráns a hibákkal szemben, hogy nem akartam elhinni. A Marzocchi levegős tagjában is nagyon kellemesen csalódtam, hiszen, szinte mindenki a környezetemben, le akart róla beszélni. De én megvártam vele az első köröket, hogy saját véleményem legyen a szerkezetről, és végül is, nekem jobban tetszik, mint a rugós dhx 5. Ráadásul, a beállítása, a pályához való optimalizálása is sokkal egyszerűbb, hiszen, evvel, nem kell a rugóval vacakolni, nem a rugót kell cserélgetni, hanem egyszerűen egy pumpa segítségével, a levegő nyomását növelve, vagy csökkentve állíthatjuk be a kívánt keménységet. És itt még megemlíteném, hogy a taghoz is nagyon kényelmesen hozzá lehet férni, semmi sem akadályozza az embert, ha tekergetni kívánja a tag valamely kis tekerentyűjét.

Aztán, jöttek a további gurulások, amit a budai hegyekben ejtettem meg. Azt kell mondjam, tökéletes. Nagyon szépen tartja a pályát, nagyon stabil, könnyű kezelni. Semmi sem okoz neki akadályt, ráadásul, nincs az a nagy mamutkergető bufla érzésem ha ráülök, vagy ránézek a gépre. Úgy érzem, ennél a gépnél, csak a rider ügyességén múlnak a dolgok. Érdekes módon, azt érzem, hogy míg kitekerek a pályáig, tekerés közben, úgy pogózik, hintázik a hátulja, mint a Big Hit-nek, de pályán, szinte nyoma sincs ennek a gyorsítás közbeni pogózásnak. Tehát sokkal jobban tekerhető, mint a többi Fsr rendszerű váz amit eddig próbáltam. A 227 mm- es út, kb. mindenre elég. Még nem sikerült bekoppantani a gépet. Mivel a hátsó tengely 150×12 mm-es átütős, ezért a bringa hátulja is igen merev. Nem érezni csavarodást. Különösen jó vele menni lankásabb sziklás terepen. De mint már említettem, mindenhol megállja a helyét. A levegőben is stabilnak érzem, bár én nem vagyok az a nagy ugrálós típus, és nem repkedtem vele 20 métereket, de azon az egy-két kisebb ugrón amin próbálgattam, nagyon tetszett.

Véleményem szerint, egy könnyű gépet lehet kihozni belőle, ami nagy rugó úttal rendelkezik.

Az eddigi tapasztalataim nagyon jók ezzel a bringával kapcsolatban, bátran merem ajánlani mindenkinek! Nem fog benne csalódni. Nekem eddig Big Hitem, és Demo8 vázaim voltak, de azt kell mondjam, ez az eddigi legjobb vázam, veri a Speckókat. Nem utolsó sorban, a vázra öt év garanciát ad a gyártó.

Ne felejtsétek, Norco, Bikelab!

írta:

Soós Marci

Már nagyon várok egy olyan versenyre, ahol lesz végre szint.

Vasárnap reggel utaztunk le apámmal és öcsémmel, Noellel Kerekegyházára. Az idő jó volt, hamar bejártam a pályát. Földrajzból még emlékeztem, hogy a Kiskúnságon „előfordul” sík terület. Így is volt: a pálya össz szintemelkedése egy gödör volt. Ráadásul montival indultam, ami nem előnyös egy cross versenyen.

A verseny előtt bemelegítettem. A rajtom viszonylag jól sikerült. De már az első körben leszakadoztam az elejéről. A második és harmadik köröm volt a legerősebb. Próbáltam feljönni az elsőkre, de nem sikerült. Volt egy esésem is. Itt legalább egy látványos fotó készült rólam.

Síkon hagyományosan nem tudok jól teljesíteni. Sokkal jobban fekszenek azok a pályák, ahol sok felfelé van. Nyilván a cross nem erről szól. De mindenképp hasznos volt a felkészülési időszakban versenyezni. Már nagyon várom az első xco versenyemet, ami ha minden igaz, igen távol lesz itthonról…

Dominik

A téli alapozás javában zajlik. A két ünnep között Hvar szigetén edzőtáboroztunk. December 26-án este 9-kor indultunk. El kellett érnünk a reggeli kompot Ez idáig gyakran nem sikerült.Nyolc órán át utaztunk, és két órát kompoztunk. Jelsán volt a szállásunk.

Reggelente amerikai focival kezdtünk, ami nem igazán az erősségem. Az első két nap jól telt, 16 fok körüli időben, napsütésben tekerhettünk. Csütörtökön már nem volt ekkora szerencsénk, délig esett az eső, csak utána tudtunk elindulni. A pénteki nap még rosszabb volt, körülbelül két órát tekertünk szakadó esőben, ami nem „esett” igazán jól. Ennek ellenére jól sikerült az edzőtábor, elvégeztük Benkó Laci edzésterveit. Péntek délután indultunk haza.

A Norco az idei szezonra egy ütőképes csapatot állított össze, akik majd hatalmas meglepetéseket okozhatnak  a cégnek  és a 2012-es szezonnak is. Két új downhill ridert és egy freeridert köszönhetnek a csapatjukban!

Jill Kinter

Bryn Atkinson

Mike Hopkins

Az új csapat tagok downhill rombolója:  Norco Aurum

Az új freeride masina: Norco Truax